Reggel 7 körül ébredek a közeli ágyakat elfoglaló thai család mocorgására. Olyannyira mocorognak, hogy az egyik megállónál le is szállnak, én meg ha már egyszer felébredek és világos van, akkor nem nagyon tudok visszaaludni, úgyhogy nem is erőltetem. A vonat itt már helyre kis dzsungelben halad a hegyek között, a táj hangulata nagyon megkapó. A tejszerű párán épphogy átderengenek a felkelő nap sugarai, és ettől minden olyan meseszerűen szép lesz. Fél 8 tájban Imola rövid látogatást tesz nálam, majd visszamászik a felső ágyra, és 10-ig ismét alvással múlatja az időt. Közben érkezik kajaárus nő, akinél mindenféle guszta dolgok vannak, úgyhogy veszek is tőle 3 csirkecombot, meg magamnak egy kolbászkát. A kolbászka Bangkokban nagyon finom volt, ez az a fajta, amibe citromfüvet is darálnak, de ez most baromira nem esett jól, úgyhogy egy darabig a hányás gondolatával foglalkozom, de aztán sikerül legyőznöm. Fél 12 magasságában Lóri is felriad csipkerózsika álmából, majd mindhárman összecsomagoljuk cuccainkat és várjuk az érkezést. A vonat pontosan érkezik, rutinosan verekedjük keresztül magunkat az első taxis rohamon, majd az állomás előtt várakozó szongtojra pattanunk fel, ami egy olcsó hátizsákos szállásra fuvaroz bennünket. Az SK Hotel végül is nem rossz hely, Lórinak jut a ventillátoros szoba 300 Baht-ért, nekünk 600-ért már csak légkondis van, amit eszünk ágában nincs bekapcsolni. A szoba nem rossz, de a fürdő része kis aggodalommal tölt el. Egyébként van medence és van étterem rész is, ahol kifejezetten jól főznek, ráadásul olcsó. Természetesen ebben a hotelben is van minden, a repjegy-értékesítéstől a túraszervezésig, valamint Thai boksz meccsre is lehet belépőt kapni. Mivel párom nem szereti a sport eme formáját, ezért Ő nem jön, de Lórival megvesszük a belépőt estére. Már a szóróanyag is hirdeti, hogy ez itt nem show, ez valódi thai boksz. Még gyorsan leadjuk mosatni a ruháinkat, aztán irány robogót bérelni, amivel holnap Karen falut fogunk látogatni a tervek szerint. A bérlés rendben megy, egy kicsit kóstolgatjuk a közlekedést, de nagyon nehéz megszokni a balra tarts elvét, úgyhogy csak nagyon óvatosan gurulgatunk. Lóri nem tart velünk, Ő szaunázni meg masszázsra ment inkább, és mi sem sokáig erőltetjük a motorozást, 6 óra tájban sötétedik, és akkor már a szállodánál vagyunk. Imolának vásárolunk gyorsan WiFi Internet szolgáltatást, amiről figyelmetlenül azt gondolom, hogy 80 baht egy óra, de mint később kiderül, ez egész napra ennyi. Fél 9-re jön értünk elvileg a szongtoj, hogy a boxmeccsre szállítson minket, Imola addig majd Internetezéssel, bloggolással tölti az időt. Mármint csak jönne a szongtoj, mert nem teszi. Nem marad más hátra, a szállodában dolgozó csajszi visz el minket a meccsre, mivel nála vettük meg a jegyeket. A stadionhoz érve (bár ez a szó nem teljesen fedi a valóságot) elég kusza látvány fogad minket. Kicsit furi, annyi itt a ladyboy (nővé operált ffi), hogy kezdem magam feszélyezve érezni. A stadion maga egy kis fedett hely, amelynek közepén található a ring, amelynek padlózata elég viseletes, ahogy látom folyt már itt vér rendesen. A ring körül asztalok és székek találhatók, ezek pedig különböző bárokhoz tartoznak. Keresünk egy szabad asztalt, majd rendelünk magunknak az étlapról egy SET fedőnévre hallgató cuccot, ami áll egy kis üveg whiskiből, 2 üveg pepsiből, jégből és 2 pohárból. Mi így melegítünk be a nagy meccsekre, meg hát a vonaton elfogyasztott kolbász miatt fertőtlenítésnek is erős szükségét érezzük. A SET lassan fogyasztódik, közben megjelennek az első küzdők. Ők két kis thai arc, akik aligha idősebbek 6-7 évesnél, de iszonyat erővel csépelik egymást, Elég elgondolkodtató, nem valami felüdítő látvány, viszont a srácok valószínűleg egy-egy ilyen meccs után az egész család életét finanszírozni tudják majd hetekig. Az érem másik oldala, hogy a tanulás helyett a bunyóval foglalkoznak, és ha nem lesznek bajnokok, akkor majd nem kellenek a közönségnek. Innen aztán egyenes út vezet az utcára, onnan pedig a maffiához, vagy valalamelyik börtönbe (persze a kettő nem zárja ki egymást)
A gyerekek után ismét gyerekek következnek, akik bár kicsit idősebbek, de még mindig bőven az általános iskola padjait kellene koptatniuk. Fotózok veszettül, de sajna egy-két fej, a szorító kötelei… valami mindig belelóg a képbe. Ha távolabb megyek, akkor meg már nem oké a vaku. Ezt nagyon rosszallom, úgyhogy egy ideig átadom magam a mérkőzések varázsának. Egyre idősebb arcok vannak a szorítóban és egyre izgalmasabbak a meccsek. A thaiok teljesen átadják magukat a látványnak, hangosan ordítoznak, hadonásznak, bíztatják a kedvencüket. Mi csendben rendelünk még egy SET-et, valamint Lóri egy hamburgert, amiről nem tudom lebeszélni. Hiába dumálok neki, hogy miért is nem eszik hamburgert inkább New Yorkban, hajthatatlan marad. Én maradok a pad thainál. A második SET elfogyasztása után már igen jó hangulatban nézzük a meccset, az utolsó összecsapásra, a nagy mérkőzésre már annyira felbátorodok, hogy a ring mellé furakszom és a piros szorítóban lévő versenyző edzőit szépen arrébb lökdösve teljesen tiszta képeket tudok csinálni. Ez a meccs a nap látványossága: egy ausztrál és egy thai srác csap össze, én az ausztrál harcos csapatát lökdösöm félre félrészegen (persze csak helyezkedtem) és még hosszú napokig nem értem, hogy hogy nem vertek félhülyére a pofátlanságom miatt. Másnap visszagondolva kicsit röstellem a történteket, de mikor megnézem az elkészült fotókat, rájövök, hogy jól csináltam. A cél szentesíti az eszközt, jó fotók készültek és ez a lényeg. A meccset az ausztrál nyeri, pedig én a duci thai srácnak szurkoltam, de hát ez van. Lehet már vagy hajnali 1 körül, mire visszaindulunk. Nem vagyunk szomjasak, a stadion előtt álló tuk-tukos emberrel röhögve alkudozunk, majd úgy 10 perc múlva a szállodába érkezünk. A whiskizés tényét nehéz lenne letagadni, de enyhítő körülményként hozom fel a stresszt, amelyet a bunyó heve okozott, de Imolát nem tudom meggyőzni, így azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy megorrolt rám. Ez van, már úgyis itt az alvás ideje, úgyhogy át is adom magam a pihenésnek, amit ma nagyon megérdemlek. Legalábbis szerintem.