Előszó

Ide most tényleg kívánkozik néhány szó, merthogy életemben jelentős változások álltak be utolsó útleírásom óta, így jobb elejébe menni a találgatásoknak.
Történt pedig, hogy több, mint hat évnyi együtt töltött idő után a párom és köztem fellépő – valamint állandósulni látszó- kompatibilitási probléma megoldásaként azzal a konstruktív javaslattal rukkoltam elő egy késő őszi estén, hogy próbáljunk meg egymás életébe cseppnyi nyugalmat csempészni, mégpedig azon az egyszerű módon, hogy elköltözik.

Az egyedüllét az első néhány hónapja kiválóan telt, ezt az időszakot a fogyásnak, sportolásnak és a horgászatnak szenteltem, élveztem minden percét, senkinek nem kellett elszámolnom, hogy mikor, hova, miért megyek, mire és mennyit költök feleslegesen, miért nincs rajtam sapka, vagy miért van rajtam sapka, meg egyáltalán, de egy idő után egyhangúvá váltak a napjaim, és be kellett látnom, hogy az állítás, miszerint az ember társas lény, nem üres szavak és mint minden mondás amely hosszú ideje fennmardt, bizony nagy valóságalappal rendelkezik. Bár megvan annak a hangulata, amikor az ember az apjával hétvégente horgászni megy, a sokadik alkalom után, egy vasárnap reggel, amikor a vízparton ébrdtem üres szákkal és egy olyan apával aki egy másodpercre sem tudja befogni a száját (asszem megvan, kire is ütöttem), okkal tettem fel magamnak a kérdés, hogy tulajdonképpen mi a szart is keresek én itt ahelyett, hogy egy átbulizott éjszaka után egy idegen nő ágyában ébrednék gyanúsan viszkető érzéssel a legnemesebb szervem környékén.
És ha már a kérdés felmerült, rá kellett döbbenjek, hogy eleget pihentem, nő kell, társ kell, asszony kell… naná, hogy nem pasi, mert nem vagyok én olyan, ugye!

A szerencse mellém szegődött, a sors meg mellém sodort egy lányt, akit most az egyszerűség kedvéért nevezzünk Ágotának, azon praktikus okból kifolyólag, mert a szüleitől ezt a nevet kapta és ha már leélt így 33 évet, minek változtatni, másrészről meg azért, mert a tündérbogár, kedvesem, drágám, manóm, cicám, bogyóm és egyéb termések, állatok, kis izék (copyright Kiscsillag) elég nyálas lenne, maradjon tehát Ágota és pont.

Ágotával történő találkozásról csak annyit, hogy már régebb óta ismertük egymást, és egy baráti összeröffenés alkalmával beszéltem neki terveimről, hogy legújabb túrámat Indiába tervezem, aminek Ő felettébb megörült, mert neki is vágya volt már utazni és akár pont Indiába is, vagy éppen oda, sőt! Miért is ne? Ennyiben maradtunk, hiszen csak jobb ketten utazni, mint egyedül, illetve abban, hogy ha kikristályosodik bennem a konkrét időpont és útvonal, költségek, egyebek, akkor pontosítunk és a tettek mezejére lépünk.

Idő közben viszont, ahogyan az minden évben lenni szokott, megrendezésre került a Hegyalja Fesztivál, ahová két haverral terveztünk menni, de mivel roppant szánalmasnak találtam volna, ha hárman, mindenféle nőnemű egyed nélkül jelenünk meg a rendezvényen, felhívtam Ágotát, hogy hátha eljönne velünk, emelendő az estek fényét, valamint javítani a még pozitív válasz esetén is eléggé gázos ivararányt…,és úgy is lett. El is jött, éspediglen utólagos bevallása szerint azért, hogy kompatibilitási vizsgálatot tartson abban a kérdésben, hogy egy 2-3 hetes indiai túrán mennyire bírjuk majd ki egymás folyamatos jelenlétét. A kompatibilitási vizsgálat jó eredménnyel zárult, méghozzá annyira, hogy Hegyaljáról már úgy tértünk haza, mint egy pár, de legalábbis jelentős esélyek mutatkoztak arra, hogy ez így lesz. Hiába no, Ő is csak nő, az én sármomnak meg nehéz ellenállni, meg minek is, és amúgy is összepasszolunk, mivel Ő roppant módon értékelte azon képességem, hogy irdatlan mennyiségű jagermeister elfogyasztása után a zuhogó esőben hibátlanul tudok terasz kövén feküdni anélkül, hogy bármiféle életre utaló jelet mutatnék, én meg nagyon értékeltem, hogy ébredéskor -ellenére az éjszakai történéseknek, amikor is a terasz kövéről csak szex ígéretével tudott az apartmanba csalni, ahol aztán természetesen magamra hagyott, mert ott sem szex, sem bármiféle nemi kontkatus esélyére a leghalványabb jel sem mutatkozhatott, tekintve, hogy a bolygót sem tudtam konkrétan meghatározni, amelyen éppen tartózkodom, nemhogy holmi légyottokra koncentráljak- rám tudott mosolyogni. Nos, mi ez, ha nem 100%-os kompatibilitás? Így aztán úgymaradtunk, és azóta is.