Miért ne? Na ez ennyire nem egyszerű, de majdnem. Az első körös tervem Afrika volt, Kenya. Ebbe roppant mód beleéltem magam, mivel gyerekkori álmom oda eljutni, de a párom annyira nem támogatta ezirányú törekvéseimet. A Lonley Planet Kenyával foglalkozó könyve – melyet egyébként Ő vásárolt nekem – csak megerősítette abban, hogy nem jó ötlet Kenyába menni. Merem állítani, hogy egyetlen egyszer, csak merő véletlenségből vette kézbe a kiadványt, de ekkor sikerült egyből a fertőző betegségekről szóló fejezetnél kinyitnia. Innentől kezdve passzív ellenállásba kezdett, tehát Kenyáról le kellett mondanom. Persze ez nem végleges, feltett szándékom, hogy egyszer ellátogatok oda és közvetlen közelről fogok gepárdokat, oroszlánokat, elefántokat fotózni a nagy és forró szavannán. Az LP kenyai kiadványában egyébként vannak érdekes dolgok az országról, ami azért elgondolkodtató. Például a mit ne együnk, mit ne igyunk lista csaknem olyan hosszú, mint a látnivalókról szóló rész. Furcsa. Kevés olyan ország létezik a világon, ahol az alkoholos ital elfogadott összetevője a háztartási elemből nyert lúg és a formalin. Helyre kis koktél lehet és a hatás is garantált. A dolog szépséghibája, hogy a fogyasztás velejárója lehet az elmebaj és a vakság.
A másik rész, amely különösen megfogott a könyvben, ami a biztonságról szól. Itt hosszasan taglalják, hogy csak annyi pénzt vigyünk magunkkal mindig amennyit nagyon muszáj, azt is hordjuk lábszárra csatolható pénztárcában, de mégsem. Inkább ne is ott, hanem a nadrágunkba varrjunk rejtett zsebet és ott, mert miután leütöttek, egyből a lábszárra csatolható pénztárcát fogják keresni. Fasza. Ha jobban belegondolok, azért ez az igazi kaland. Az ember sétálgat Nairobi főutcáján, odajön egy csapat afriakai srác, tarkónvernek kétszer, majd elkezdik keresni a lábszárra csatolható pénztárcát…. Jó program. Nem akárki mondhatja el magáról, hogy kirabolták Kenyában. Egy ilyen sztorival az ember bárhol a társaság középpontjává válhat, pláne ha még színez is rajta egy kicsit.
A gond az, hogy én ezt, – mint a legtöbb pasi – kalandként fogom fel, a párom viszont bonyolult lélek, nem élvezi az ilyesmit. Érthetetlen, de így van. Szóval nem volt mit tenni, úticélt kellett változtatni. BB barátom ajánlotta meleg szívvel aztán Thaiföldet, mivel ott van mit fotózni, olcsó és biztonságos. Ez van, nagy duzzogva megváltoztattam a célpontot és kezdtem ráhangolni magam Thaiföldre. Ismét irány a könyvesbolt, ismét egy Lonley Planet könyv, Thaiföld címmel.
Nos elkezdtem olvasni. Az alapvető tudnivalóknál gondolkodóba estem, hogy az egészségügyi részt kitépem belőle és elégetem, de szerencsére itt kevesebb kórságot jegyeznek le, valamint a közbiztonságnál is csak annyira hívták fel a figyelmem, hogy ha motort bérlek, akkor ne hagyjam benne a kosárban a pénztárcám. Ugyan kinek jutna eszébe olyan motort bérelni, amin elől kosár van… az gáz. Igazi nyugdíjas eszköz. Tehát betegségek nagyjából nuku, a pénztárca lopást meg kizárhatom az életemből, úgyhogy nem maradt más hátra, mint meghatározni az időpontot, amely végül március 9. lett.